Gabonazsizsik

A Gabonazsizsik

A konyháinkban előforduló károsítók közül leggyakrabban – kissé leegyszerűsítő köznyelvi szóhasználattal élve – a „zsizsikkel” találkozunk. Rovartani besorolás szerint ebbe a kategóriába nem a Bruchidae család fajait tömörítő valódi zsizsikek tartoznak, sokkal inkább egy-egy, az ormányosbogarak családjába sorolható rovarfaj.

A latinul Curculionidae család tagja ilyen tekintetben a gabonazsizsik (Sitophilus granarius), és a rizszsizsik (Sitophilus oryzae), igaz ugyanezt a családot gazdagítja az előbbiekhez képest méretét tekintve valamivel nagyobb testű kukoricazsizsik (Sitophilus zeamays) is. Életmódját tekintve a szóban forgó rovarfajok között leginkább a gabonazsizsik tekinthető „kakukktojásnak”, ugyanis a családjába tartozó fajokkal ellentétben képtelen a repülésre. A konyhába előforduló apró, ám annál agresszívebb kártevők közül kétségtelenül a zsizsikek tudják a legtöbb bosszúságot és kellemetlenséget okozni.

A konyháinkban megjelenő zsizsiket egészen biztosan a boltból szállítjuk haza a megvásárolt élelmiszerrel együtt. Az esetek 99%-ában vagy a papírba csomagolt liszttel, vagy a rizzsel, újabban mind gyakrabban a gabonapehellyel kerül otthonunkba. Megtalálták már a lakásba behordott zsizsik valamely faját olajos magvak, rovarral fertőzött száraztészta, de még szárított növények között is. Legyen szó bármelyik zsizsikfajról, a rovarral való fertőzöttség „pozitívumaként” róható fel, hogy a molyhoz hasonló károsítókkal ellentétben az élelmiszert nem fertőzi meg.

A gabonazsizsik (Sitophilus granarius) vagy más néven gabonazsuzsok a rovarok osztályának bogarak rendjébe, illetve a Dryophthoridae családjába tartozó faj. A bosszantó élelmiszer károsítóval a háztartásokon kívül leggyakrabban élelmiszerraktárakban és gabonatárolókban találkozhatunk. A fajhoz tartozó egyedek kontinentális éghajlatunk téli hőmérsékletét a szabadban nem élik túl, hazánkban így kizárólag zárt terekben képes az életben maradásra.

Ennek a 2-2,5 milliméter nagyságú bogárnak az elnevezése helytelen, hiszen a faj nem tartozik a zsizsikek családjába. A gabonazsuzsok eredetéről sajnos keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy a mögöttünk hagyott évszázadok kontinenseken átívelő gabonakereskedelmének köszönhetően ma már az egész világon elterjedt. Bizonyos periódusokban rendkívüli mértékben elszaporodik, akár tömegesen is megjelenik.

A gabonazsuzsok egy rendkívül érdekes morfológiai tulajdonságokkal rendelkező ormányosbogár, rendszerint a gesztenyebarna valamely árnyalatát megjelenítő, esetleg fényes fekete színű faj. Hengeres testén szabad szemmel nem látható módon enyhe szőrözöttség is megfigyelhető és bár hártyásszárnyú fajról van szó, szóban forgó testrésze erősen elcsökevényesedett, így repülésre képtelen.

Szaporodás, egyedfejlődés, elterjedés

Bár a faj fejlődése szinte teljes egészében a környezetében megtalálható gabonafélék terméséhez van kötve – legyen szó búzáról, kölesről, árpáról, zabról, kapás növények közül a kukoricáról – szaporodása száz évvel ezelőtt még komoly fejtörést okozott az entomológusoknak. A kifejlett bogarak kívülről befelé haladva szabálytalan alakú mélyedéseket rágnak a gabona magvakba. Az üregekben minden esetben csupán egy lárva kezdi meg fejlődését. A gabonazsuzsok lárvája így értelemszerűen a gabonaszem belsejében táplálkozik, ugyanitt bábozódik be, így fejlődésének ezekben a fázisaiban szabadon nem látható.

Miután petéjét a bogár elhelyezte, a nyílást gyorsan száradó váladékkal tömi el. A hőmérséklettől és páratartalomtól függően 1-2 hét alatt jelennek meg a fehér testű, barna fejű, kukac típusú lárvák. A lárvák a szemtermés lisztes részében fokozatosan nagyobb üreget rágnak. Fejlődésük alatt négyszer vedlenek. Teljes fejlettségüket 4-6 hét alatt érik el, majd a szemtermésben szabadbábbá, 1 hét elteltével imágóvá alakulnak. A gabonazsuzsok imágója ily módon közvetlenül a kikelés előtt vehető csupán észre szabad szemmel. Utóbbiak kibújásuk után rövid időn belül újabb gabonaszemekre petéznek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a rendkívül jó szaglással rendelkező (táplálékát ily módon messziről, akár 1000 méteres távolságról is kiszagoló) faj főleg nagyobb páratartalommal rendelkező helyiségben, esetleg nedves környezetben okoz nagyobb kárt.

A gabonazsizsiknek évente egészen biztosan több nemzedéke is napvilágot lát. Bár a nyári hónapok melegebb periódusai által biztosított ideális környezeti feltételek a faj egyedfejlődését igen rövid időre, 5-6 hétre redukálja, a hidegebb hőmérséklet jelentősen, akár 10 héttel is kitolhatja teljes kifejlődésük folyamatát. Tömeges elszaporodását elősegíti tehát a párás és meleg környezet, rovartani kutatók szerint a 14%-nál magasabb nedvességtartalmú gabona és a tartósan felhalmozott készletek külön kedveznek gyors elszaporodásának.

Mivel oxigénigénye minimális, ezért a garmada belsejében is megél. Párás melegben az imágók táplálék nélkül 2 hónapig életben maradnak! A gabonazsizsik tehát nemcsak a háztartásokban okoz megjelenésével kárt és egyben fejtörést a fertőzöttség megszüntetésének mikéntjében. Köztudottan ugyanis a leggyakoribb magtári kártevők közé tartozik. Statisztikai kimutatások szerint a gabonatermésben évente legalább 5% mennyiségi veszteséget okoz, ráadásul a fajjal fertőzött gabonából nyert liszt minősége sem lesz kielégítő.

A gabonazsizsik ellen védekezni lehet, de még a legkörültekintőbbek is könnyen behurcolhatják őket konyhájukba különböző élelmiszerekkel, alapanyagokkal. Sokat tehetünk megtelepedésük ellen azzal, ha a konyhaszekrényekben nem hagyunk kiszóródott gabona magvakat, rizsszemek vagy éppen kekszmorzsákat.

A zsizsikfélék elterjedésének megakadályozása érdekében mindig csomagoljuk élelmiszereket külön erre a célra kialakított, jól zárható edényekbe.

A legfontosabb teendő, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy gabonazsizsik van a lakásba, hogy az ember tüzetesen átnézze az élelmiszereket. Minden bontott, bontatlan csomagolást egyaránt át kell nézni.

Minden száraz árut tüzetesen át kell nézni. Tésztát, teafiltereket, lisztet, búzadarát, hüvelyes élelmiszereket. A fertőzöttet feltétlenül meg kell semmisíteni. Nem elég egyszerűen csak a kukába kidobni. Az élelmiszer lefagyasztása, felforralása megszünteti az ártalmat, így utána már a kukába is dobhatóak ezek a dolgok.

A száraz áruk jól záródó műanyag tupperban történő tárolása, és időszakos átnézésével egyszerűen kordában tartható egy esetleges gabonazsizsik invázió. A vegyszeres kezelésre a legritkább esetben van szükség. A kifejlett példányok elpusztításával, a fertőzött élelmiszer megszüntetésével, valamint a meglévőek gondos elzárásával ez a probléma rövid idő alatt meg fog szűnni.