Ezüstös pikkelyke – az ősrovar
“Szinte minden fürdőszobában találkozhatunk vele!”
Ezüstös pikkelyke:
Jellemzően 5-10 mm hosszúságúak. Nevét testét borító szürke, fénylő pikkelyeiről kapta. Szokták még ezüstös ősrovarnak is nevezni.
Testalkata vízcsepp formájú.
Villás “farokkal”, elől pedig kisebb-nagyobb csápokkal rendelkezik. Teljesen szárnytalan rovar.
Az ezüstös pikkelyke 2-5 évig él. Rejtőzködő életmódot folytat. Csak szürkületben éjjel jön elő. Jellemző halszerű mozgásukról könnyen felismerhető.
Az ezüstös pikkelyke ugyanis kissé hullámosan, szakaszokban közlekedik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos táv megtétele után megpihen, majd gyorsan tovább áll, majd ismét megpihen, és ismét tovább áll.
Emberre teljesen veszélytelen. Nem csíp, nem harap. Testén nem hordoz kórokozókat.
Hol szokott előfordulni, mit eszik az ezüstös pikkelyke?
Elsősorban a vizesblokkokban szokott tartózkodni, mert szereti a magas páratartalmú helyeket. Fürdőszobában, konyhában gyakori vendég, de bizonyos esetekben szobákban is elő szokott fordulni.
Élelem nélkül akár egy teljes évig megmaradnak. Az ezüstös pikkelyke szereti a papírt, a cukrot és a lisztet, így ne lepődjünk meg, ha épp a konyhában fog felbukkanni.
Nem szaporodik olyan gyorsan, de mivel ritkán lehet észrevenni őket, mire az embernek feltűnik, hogy ezüstös pikkelyke került a lakásban, már egészen el is szaporodhatnak.
Hogyan szabadulhat meg tőlük?
A legtöbb rovarirtó készítményre érzékenyen reagálnak. Kezdeti stádiumban történő felfedezésükkor akár egy aeroszol palack (raid) is tökéletes megoldást adhat.
Nagyobb számban történő jelenlétük esetén érdemes lehet akár szakemberhez is fordulni.