Textilkárosító rovarok a lakásban | Abatox Kft.

Textilkárosító rovarok otthonuk gyakori vendégei

A háztartásokban leggyakrabban használt növényi eredetű textíliák pamut és len alapanyagból készülnek, míg az állati eredetű textíliáink közül a gyapjú-alapúak a legelterjedtebbek a lakosság körében.

Földgömbünk minden szegletében megtalálhatjuk azokat a rovarfajtákat, amelyeknek a lárvái a gyapjúhoz, különböző szőrmékhez vagy éppen a tollhoz hasonló állati eredetű alapanyagok károsítóiként kerülnek mindennapi életünkbe. Sokkal gyakoribb vendége a lakásnak, mint elsőre gondolnánk.

Sok esetben még a lakás belső helyiségeinek rendszeres tisztítása, fertőtlenítése, a szobákban található szekrények tartalmának, a szellőző ablakok szúnyoghálóinak rendszeres ellenőrzése, a szekrények – esetleg műtárgyak – folyamatos szellőztetése és tisztítása ellenére is megjelennek a biológiai károsítóknak ezek a legkellemetlenebb hívatlan vendégei.

Túlnyomó többségüknek valóban csak a lárvái károsítanak és évente akár több nemzedékük is kifejlődhet. Kifejezetten fénykerülők és rendszerint mind aktív mind passzív úton bekerülhetnek lakókörnyezetünkbe.

Hazánkban a molyok mellett a legnagyobb károkat a kevésbé bolygatott ruhatárolókban, gyapjú- és textiltároló helyeken megbújó textilkárosító bogarak okozzák.

Textil- és szőrmekártevő rovarok a lakásban

Kétségtelenül nagyon bosszantó tud lenni, ha a szekrényajtót kinyitva az elsősorban gyapjú- és gyapjútartalmú textíliáinkon szabálytalanul elszórt lyukakat, egyes rovarfajoktól származó ürülékcsomókat és más egyéb kártevéseket fedezünk fel.

Kevesen tudják, hogy a fentihez hasonló jelenségek már csak utólagos figyelmeztetések, hiszen egyrészt a baj már megtörtént, másrészt nagy valószínűséggel az adott textilkárosító rovar utódai is munkában lehetnek a szekrény vagy a hozzá tartozó fióktest valamely nyugalmas szegletében.

A textíliák további károsodásának megakadályozása érdekében tehát elengedhetetlen a gyors beavatkozás. Ehhez viszont ismernünk kell milyen textil- és ruhakárosító rovarral állunk szemben.

A legtipikusabb hazai textilkárosító rovarok és amit róluk tudni érdemes

Szűcsbogár (Attagenus pellio)

A hazai természettudományos szaklapokban már a századfordulón is gyakran bemutatott, barnás fekete színű és 4-5 milliméter hosszúságúra növő feketés szárnyú szűcsbogár (Attagenus pellio) a porvafélék családjába tartozik. A kifejezetten gyors röptű, veszélyt érezve magát azonnal halottnak tetető szűcsbogarak kifejlett példányai életciklusuk jelentős részét a szabadban töltik.

Aktív módon kerül életterünkbe, szaporodásuk során – közvetlenül a peterakás előtt – az ablakokon keresztül minden gond nélkül berepülhetnek otthonunkba. Általában a nappali-vagy hálószobába kerülve a szőnyegeken és a kárpitozott alkatrészekkel is rendelkező bútorokon telepszenek meg. A kifejlett szűcsbogár nem károsít, ellentétben a lárvájával.

A házunkba kerülő nőstény szűcsbogár 70-90 petét rak le a táplálékául szolgáló állati eredetű gyapjúból készült textíliára. A petékből hamar kikelnek a világosbarna színű, 8-10 milliméter hosszú lárvák, amelynek a szóban forgó anyagokat rágással károsítják meg. A szőrpamacsban végződő testű lárvák hossza megfelelő táplálékmennyiség rendelkezésre állása esetén ettől persze nagyobb is lehet.

A lárva közvetlenül a bebábozódása előtt minden esetben olyan félreeső helyet keres, ahol csak nagyon kivételes esetben kerül a szemünk elé. A bebábozódott alakváltozatának fejlődési ciklusát nagymértékben meghatározza a hőmérséklet, amely akár évekig is tarthat. Jelenlétére – például a valamivel közismertebb ruhamollyal ellentétben – nem könnyű következtetni. Elsősorban a levedlett lárvabőr és az elfogyasztott táplálékából visszamaradt por jelzi alattomos kártételét.

Gyapjúbogár (Attagenus piceus)

A szűcsbogárhoz (Attagenus pellio) alaktani szempontból nagyon hasonló nagyságú, attól valamivel sötétebb barnás színével különböző textilkárosító, amely rendszerint szintén aktív módon jut közel gyapjú alapanyagból készült használati tárgyainkhoz. Küllemi jegyeit és táplálkozási szokásait tekintve lárvája csupán abban tér el a szűcsbogár lárvájától, hogy szintén hátrafelé keskenyedő testén szőrpamacs nem helyezkedik el.

Különbség ellenben, hogy egyrészt a háztartásokban megtalálható gyapjúanyag mellett őrölt takarmányféleségekben – sőt sok esetben a konyhaszekrényben nem hermetikusan tárolt száraztésztában – is munkálkodni kezd. A lárváknak egy ideig védelmet nyújtó petéket a szűcsbogárnál jóval „agresszívabban” és tartósabban helyezi el. Azokat még egy esetleges idő előtti észlelés esetén sem lehet rázással vagy kiporolással eltávolítani a gyapjúanyagról, szőnyegekről és más textíliákról.

A múzeumbogarakról dióhéjban

A múzeumbogarak egyes fajai szintén gyakori vendégek lehetnek otthonunkban. A magyarországi rovarfauna legnagyobb hazai kutatójaként Kadocsa Gyula már csaknem 80 évvel ezelőtt is igen pontos képet adott a múzeumbogarakról. A természetes szabad környezetükben – a párzás megkezdése előtt – többnyire virágokon, korhadt fák kérgei alatt, elpusztult rovarok között sőt, sok esetben állati maradványokon élnek.

Lakásban leginkább az ablakokon és az ablakdeszkán tűnnek fel, amint a fény felé törve vagy kirepülni készülnek a lakásból, vagy éppen befelé iparkodnak. Az imágók ugyanis többnyire virágport és nektárt fogyasztanak, majd párosodás után felkeresik a majdani lárvák táplálékát jelentő anyagokat, amelyeket aztán megkárosítanak.

Otthonunk belső helyiségbe kizárólag aktív úton, berepüléssel jutnak be. Mivel a gyapjú alapanyagú textilfélék mellett a kitömött állatok prémjének is óriási ellenségei, a múzeumok rendszeresen védekeznek ellenük. Otthonunkban is kiválóan boldogulnak, előszeretettel mozognak a tapéta széleinél, a küszöb alatt, a helyéről ritkán elmozdított és takarított szőnyegek alatt és a szekrények mélyén is.

A három hazánkban leggyakoribb múzeumbogár fajta a Nagy múzeumbogár (Anthrenus scrophulariae) az Igazi múzeumbogár (Anthrenus museorum) és az un. Pusztító múzeumbogár (Anthrenus verbasci).

Nagy múzeumbogár (Anthrenus scrophulariae)

A kimondottan háztartáson belül károsító, 3-4 milliméter hosszúságú Nagy múzeumbogár lárvája olajbarna színű feketésbarna szőrözöttséggel. Az ideális körülmények között akár 5 milliméteresre is kifejlődő lárva döntően a szőnyegekhez, faliszőnyegekhez hasonló textíliák alattomos ellensége. Jelenlétéről nem kizárólag a táplálkozása során textíliákon fúrt apró lyukak, de a károsított textilfelületeken levedlett szőrös lárvabőrök is árulkodnak.

Igazi múzeumbogár (Anthrenus museorum)

A Nagy múzeumbogártól valamivel kisebb, 2-3 milliméter nagyságú sárga foltokkal tarkított fekete színű textilkárosító, melynek teste jellegzetesen megnyúlt ovális alakú. Az Igazi múzeumbogár nőstény egyede nem minden esetben textil alapanyagra helyezi el aprócska petéit. A kárpitozott bútorok mellett állati eredetű takarmányokban is szaporodik. Egész testén szőrös lárvája a kizárólagos károsító. Megtelepedéséről a megtámadott textíliákon fúrt lyukak, a textil- és szőrmeanyagokon rágott foltok, a szétrágott rovargyűjtemények valamint a lárvák fejlődése során levedlett lárvabőrök árulkodnak.

Pusztító múzeumbogár (Anthrenus verbasci)

A 2-4 milliméter hosszúságú okkersárga rajzolattal kombinált barnás-fekete színű Pusztító múzeumbogár az előző fajtaváltozatához hasonlóan a kárpitozott bútorok mellett a legkülönbözőbb növényi és állati eredetű anyagok – takarmány, szárított növény, bőr, gyapjú – makacs lakója. Nemcsak azért az egyik legalattomosabb textilkárosító, mert általában a teljesen háborítatlan helyeken – többnyire lomtárakban és rovargyűjteményekben – szaporodik, hanem azért is, mert fertőzése minden évben újból kezdődik. A textíliákon károsítása leggyakrabban lyukak és kirágott foltok formájában jelentkezik.


Kérdezzen, szóljon hozzá a cikkel kapcsolatban!

Név*:

E-mail* (nem lesz nyilvános)

Üzenet*:

Abatox Kft. 1085 Budapest, József krt. 65.
A tartalom teljes szerzői jogvédelem alatt áll. Részben, vagy egészben történő másolása csak előzetes engedéllyel lehetséges.